Amikor lassan 9 évvel ezelőtt megismerkedtem álmaim "nem pasijával" akitől a szülők védik a lányukat tele piercinggel és tetoválásokkal, akkoriban DJ volt. Éjszakai bulik folyamata kezdődött el akkor számomra is, amelyben be kell vallanom, mint már nem önfeledten szórakozó, hanem mint kísérő vettem részt. Ezt az érzést nehezen tudtam feldolgozni, így inkább eltávolodtam ettől a világtól és belevetettem magam a munkába és a karrier építésbe. Pár évvel később a szórakoztatóiparban jelentős változások történtek, és átalakult a teljes piac. A párom két világ között örlődött, ugyanis nem tudta melyiket válassza. Azt, amelyben nevelkedett, vagy azt amelyhez a szíve húzza. Akármennyire is teszi a kemény fiút azt tudnotok kell, hogy tele van érzelemmel és kenyérre lehet kenni, persze megfelelő megközelítéssel. :) Ahogy telt az idő, ő belevetette magát a zeneírásba, mert kezdett számára fojtogató lenni az éjszaka. Ebben nekem is szerepem volt, aki élte a dolgozó nappali nők mindennapjait. Az akkori éveimet leginkább egy robotéhoz tudnám hasonlítani. Ő elmélyedt a zeneéletben, rengeteget tanult, ismerkedett és csak tanult, tanult. (ez azért ma sincs másképpen)
Az első stúdiója itthon volt, ahol a hangszigetelés tojáskartonokból állt, és ő büszkén nézte mit épített, habár igen gyorsan belátta, hogy a tojáskarton nem a megfelelő a stúdióhoz. Évekig kutatott, hogyan mit, hová. A lehetőségeket folyamatosan kereste, de az igazi még váratott magára, az alkotó tevékenység különböző helyeken zajlott, amiről az én párom is tudta hogy nem az igazi, kemény lelki vívódása volt azért, mert még mindig nincs meg a megfelelő hely a zenéléshez. Tudnotok kell, hogy mindeközben, ő keményen dolgozott, és kb 2006-ban amikor a kezemet megkérte, elment hétköznapi munkát is végezni, hogy az apukámnak amikor felteszi a kérdést, hogy miből fogtok élni, biztos választ tudjon adni.
A számítógépek széles spektrumát megjártuk, a szintik, controllerek, hangfalak, óh és a szoftverek is, hiszen ha már zenész akkor legyen jogtiszta. Emlékszem az első Cubase-t olyan összegért vettük, hogy azt hittem rosszul hallok és napokig emésztettem az információt.
A stúdióhoz kell egy pár dolog, nagy ívekben felsorolnám mi láttam, de ennyire nem egyszerű:
- helyiség, amely alkalmas arra, hogy szóljon a zene, tehát lehetőleg senkit ne zavarjon (engem sosem zavart)
- hangszigetelés
- eszközök és potméterek....
- mérnök aki megtervezi a hangszigetelést és csak mér és mér
- pénz
- munka és munkások
A csillagok 2011 szeptemberében álltak együtt, amikor minden megvolt ahhoz, hogy ebből tényleg egy stúdió legyen. Tényleg el kell ismernem azt a kitartó munkát és energiát, amelybe együttesen a barátainkkal belefektettek. Én a részem a pénzügyi dolgokban vettem ki, mint hivatalos pénzügyi vezető, és abban, hogy inni-enni vittem nekik a munka idején, de szerintem a stúdió szomszéddal amíg ők keményen dolgoztak nagyon jól szórakoztam, amikor youtube videókat néztünk. :)
A helyszín egyébként nem más, mint a Keleti Blokk Művészeti Egyesület. Azért erről majd írok bővebben is, mert én, mint mezei lányka, csak szájtátva álltam és bámultam, hogy ilyen tényleg van?
Mára legyen ennyi elég, holnap meló van, ami még nem is lenne baj, de reggel ehhez fel kell kelni. No nem minden nap, mert feltalálták már a home office-t is mai modern világunkban, de azok a fene meetingek. :)
Utolsó kommentek