Miről is legyen szó ma? Az utóbbi napokban nem az élet szépségeit, sokkal inkább az élet sötétebb oldalát tapasztaltam meg, annak ellenére, hogy én a világos részén élek, úgyhogy gondoltam megírom milyen világos szemmel, a túloldalra átmenni.
Szorongás
Az a csúnya rossz szorongás, ami bele-bele csap az arcomba. A szorongással sok mindent lehet kezdeni. Meg lehet tanulni azt mondani magamnak- te hülye vagy? Vannak varázsszavaim is, amelyekhez valamely pozitív érzés társul, és amikor villan a kép, kimondom a szót. Van amikor elgondolkodok rajta és azonnal cselekszem. Azt hiszem én most mindent elfelejtettem. Nem volt kellemes, sőt....
Mielőtt valaki újra azt mondaná, hogy a gondolataim kuszák, nem ez nem kuszaság, az én célom nem az hogy megmagyarázzak bármit is, hanem valami más, ami akár szólhat saját magamnak, hiszen önmagamat és az érzéseimet ismerem és biztos vagyok abban, hogy másban is ott lappanganak ezek, vagy már túljutott rajta, vagy ha ő is megteszi újra azt amit én, ne felejtse el hogy nincs egyedül.
Nagyon régen, úgy 10-12 évvel ezelőtt, volt egy módszerem. Elhalasztom a problémát a legutolsó időpontra, amikor még úgy érzem az megoldható és addig élem életem boldogan gondtalanul. Ejejj, de azért közben mindig ott ketyegett a fejemben a kakukkos óra, így ezt a módszert elvetettem, mivel sok felesleges küzdelem árán volt fenntartható. Ahogy teltek múltak az évek, belevetettem magam én is a munkás nők mindennapjaiba, így felelősséget is kaptam. Az évek múlásával a felelősség mindig nagyobb lett, de a régi rossz szokások kísértenek.
Az egyenlet így hangzik:
Ha az én hibámból történik valami probléma, amelyet előre látok, és minden egyes nap elhalasztom a probléma megoldását, mert szembe kell nézni valakivel/valamivel, annak ellenére, hogy tisztában vagyok mit kell tennem és a feladat nem nehéz, akkor eljön az a pillanat, amikor mindez nagyon nyomasztóvá válik. Valamiért igazi mazoista vagyok és évente egyszer így cselekszem.
A válasz: most hogy ma reggel, még remegő lábbal gondoltam a mai napra, összeszedtem magam és mindennel szembenéztem. Tudjátok mi történt? Semmi. A problémát fogtam, egy felhőkarcoló méretével megegyezőre nagyítottam napról-napra és közben pedig egy porszem méretű volt.
Le a szorongással!
A hétvégéből ezen okból kifolyólag, kizárólag a negatív hatásokat érzékeltem, ami gyűlt bennem addig amíg cselekvőképes nem lettem. Ennek ellenére a hangulatomat igyekeztem feldobni mindazzal, amit tudom, hogy segíthet, de mégsem voltam az igazi.
Félelem és szorongás
Azt mondják a félelem a jelenre vonatkozik, míg a szorongás a jövőre. Nos, ha ez valóban így van, akkor a szorongás akkor jön létre amikor előre félünk a jövő egy lehetséges pillanatától.
Szoktam szorongani, hogyne, de nem ennyire, mert ezt most sikerült megélnem a teljes valójában, mégis mondhatom azt, hogy a szorongást én okozom magamnak, tehát kezelni is én tudom, vagy éppen úgy élni, hogy minél több tényezőt tartsak kézben és ha tudom mikor miért történik és mit érzek közben, akkor ez még fejleszthető is.
Hogy a dolog pozitív oldalát s nézzem
Azt hiszem, néha emlékeztetem magam arra, mit ne tegyek. Ez most újabb lecke volt, amit egy jó ideg elkerülök, mert semmi sem jobb számomra, mint újra könnyűnek, boldognak és vidámnak lenni.
Utolsó kommentek