Egy szomorú hír. Valaki elment....
Bernáthy Sándor távozott a Föld bolygóról, hogy új zenei stílust vagy éppen új művészeti ágat valósítson meg valahol máshol.
Személyesen nem ismertem, de nagyon sok történetet hallottam róla, olvastam az interjúkat vele, nagyon tetszett a szemléletmódja. A párom dolgozott vele, többek között a legendás Supersonic Technikumban, a 90-es évek végén.
Aki még nem hallotta volna, bővebben itt tájékozódhat.
A hírt ma én olvastam elsőnek, de egészen addig, amíg egy rendezvényen tartózkodott lelkem másik fele, nem közöltem vele, csak miután kijött onnan. Nem fogadta megdöbbenés nélkül.
Nyugodjon békében!
Az elektronikus zene betörése az életemben
Én valahogyan a techno korszakból kimaradtam, de ez köszönhető annak is, hogy sokáig nem tartottam zenei műfajnak az elektronikus zenét. Ha ma megkérdezném magam hogy miért, azt mondanám azért mert buta voltam.
8 éves voltam, amikor kaptam egy hangverseny zongorát, nem volt tervezve, egyszerűen csak volt egy ilyen lehetőség, és ingyen megkaptuk. Emlékszem letették a házunk elé, a lábai nem voltak felszerelve, odamentem és lejátszottam a Hull a pelyhes fehér hót, na nem elsőre. Imádtam, az általam ismert dalokat kikísérletezni, hogyan kell lejátszani és ment is. Ezután felvételiztem a Zeneiskolába, hogy megtanuljak zongorázni.
Ami könnyen jön könnyen is megy
Kezdetben szerettem bejárni, kb 2 évig ez töretlenül ment, aztán valami történt. Elkezdtem lógni, egyre kevesebbet járni, aminek az lett az eredménye, hogy kirúgtak. Heti 2x zongoraóra, heti 2x szolfézs óra. Ami muszáj, az nekem nem megy. Valami történik, és azonnali taszítás lesz az eredménye. Nem sajnáltam, hanem örültem, hogy megszabadultam ettől a tehertől.
Amit megtanulok az az enyém marad
Nem mondhatnám, hogy ugyanakkor ez az élmény és tudás, amelyet elültettek bennem, nem befolyásol. Szeretem a Klasszikus zenét, imádom a hangszereket, kiváltképpen a zongora és a hegedű hangját. Ez más stílusok előtt is ajtót nyit.Kamasz éveiben zenei ízlésem megbicsaklott és mindenféle rádióban szóló pop sláger ideje jött el, majd picivel később az egyetemi klubbokban és fesztiválokon való szórakozás vette kezdetét.
Elektronikus zene? Az mi?
Valami olyasmit beszélhettem egészen 2003-ig, hogy az nem zene. Ugyanaz szól. Ugyan már, 1 igazi hangszer sincs benne. Persze, számítógéppel könnyen össze lehet pakolni na de, élőben? És még magamat ismerve volt ennél sokkal cifrább is.
Az áttörés
Voltam pár elektronikus zenei partiban, mert a társaság oda ment, de még mindig nem értettem. A nagy áttörés akkor jött el, amikor 2003-ban megismertem mostani férjemet, aki a Pachaban zenélt. Minden kétségemet azt hiszem már az első beszélgetésnél rázúdítottam. Ahogyan a mi kapcsolatunk erősödött és időt szentelt arra, hogy ezt a stílust megértesse velem, úgy kezdtem el elismerni, mint zenét. Akkor már nem volt megállás. Pár évig céltalanul lógtam a levegőben, megismertem a jó zenét, de mégsem volt saját válogatásom. Nem volt saját stílusom.
Keresés indul
Mindenhonnan zene szólt és zene vett körül, nem igényeltem még többet, nem igényeltem saját hallgatnivaló zenét. Ha voltak is próbálkozásaim, valami számomra ismeretlen szempontok alapján választottam. Túlságosan befolyásoltak a hatások, és nem láttam át rajta.
Ki vagyok én a zenében?
Ez is nagyon fontos kérdések közé tartozik. Ezernyi dolgot kellett helyre tennem ahhoz hogy erre a kérdésre választ tudjak adni. Még mindig van zűrzavar, de már alakul :)
Rájöttem egy pár fontos dologra. Például, hogy miért akarom én kategorizálni magam? Kuka! A jó zene az kategóriafüggetlen, DE számít az, hol vagyok, milyen körülmények között és hogy érzem az adott pillanatban magam. Heuréka, de hol mi esik jól? Az összes létező általam kedvelt és új zenék kutatásba belekezdtem és végre mondhatom azt, hogy megvan az irány. Már tudom mi kell nekem a kocsiban, milyen zene van rám munka közben motiváló hatással, este az ágyban mi esik jól, vagy nyáron mikor egy hideg üveg sör van a kezemben és kiülök a teraszra. Ó persze azt hiszem, ez folyamatosan, alakulni, csiszolódni fog, tehát végleges sosem lesz.
És az elmúlt fél évben egy újabb érzés ütötte fel a fejét: meg akarok tanulni hegedülni!
A tanárt keresem, de tudjátok, a keresés nálam a következőket jelenti:Beállítom a radaromat!
A végére pedig fogadjátok szeretettel azt a zenét, amely meghatározó az én életemben, és mondhatom azt, hogy a legnagyobb kedvenc.
Utolsó kommentek